A fesztiválanatómia, mint tudományág rejtett énünk kutatja. Egész évben váltják egymást a fesztiválok, ám ehhez egy valami mindenképpen kell: fesztiválozó.

Az utazásnak és a kalandoknak szinte kimeríthetetlen tárháza az a megannyi fesztivál, melyeket hazánkban rendeznek. Van ahol a helyszín a fontos, van ahol a program, van ahol a hangulat. De a résztvevők mindenképpen azok. Ez az írás őróluk szól. Kifacsart jellemrajz ez, bár a fesztiválanatómia valójában egy sűrített útleírás kivonata, mely számos helyszín és sok-sok találkozás élményét gyúrja egybe.
Fókuszban a fesztiválozó.

 

A fesztiválozó – festivalicus

A fesztiválozó – latinul festivalicus – egy mulatozó faj, melynek legjellemzőbb élőhelye a fesztivál. A populációja igen színes. Természettudósok több alfaját is megfigyelték. Ezek között rengeteg különbség fedezhető fel, ám ennek ellenére a különböző alfajokhoz tartozó egyedek egymással szaporodni is képesek. Bár nem ez a fő motiváció. Hanem a fesztivál.

 

A közönséges fesztiválozó – f. vulgaris

A közönséges fesztiválozó a legnagyobb létszámú populáció az alfajok közül. Gyakorlatilag ő a tömeg a rendezvényen. Tehát nem is közönséges, mivel ő a közönség. Jelen van minden fotón, videón és hangfelvételen. Hömpölyög és morajlik. Nélküle nem létezne maga a faj sem, mivel ő tartja el az összes alfaj élőhelyét biztosító fesztiválokat. Habár egyedenként különböző, színes és olykor meglepően izgalmas, nagy tömegben azonban sablonok szerint viselkedik – ezt hívhatjuk tömegtudatnak. Emiatt egyes kutatók már-már a haszon fajok közé sorolják őt. A következő tíz éven belül talán termelési ágazatot határoznak meg miatta.

 

Az alternatív fesztiválozó – f. altericus

Szereti az irodalmat és a képzőművészeteket. De sosem úgy értelmezi azt, ahogy az iskolában tanították neki. Ő másképpen vélekedik. És ez személyiségének kulcsa is. Csak bizonyos fesztiválokra jár, mert neki a többi már túl felkapott. Az önkifejezését igyekszik egyedivé tenni. Ehhez feltalálta a performansz-ot, mint formát. De mivel az széles körben elterjedt és közérthetővé vált, ezért átnevezte flash mob-ra. Neki YOLO a carpe diem. Jellemzően saját meg nem értettségét hangsúlyozza. Azonban, ha valaki mégis megértené őt, kifejezési formát vált, és egy más jelnyelven folytatja a kommunikációt. Lényege az elkülönülésben van. Kizárólag a nőstények számára engedi meg rövid időre, hogy azt higgyék, hogy megértik. Nála ez az udvarlásának egy formája.

Egyszer egy példány elmenekülve a világ elől, kiköltözött egy nyárra a dédszülők egykori présházába. A borotvát nem találta meg, csak az öregnek egy szúrós-szemű, szakállas fényképét a századelőről. A fazont lenyúlta és posztolta az instán. Ekkor született a hipszter kifejezés, amit persze már kerül, mert mainstreamnek tart.

 

A mindenáron fesztiválozó – f. strigulis

Mindegy, csak fesztivál legyen. Ő az az alfaj akinek sem az időpont, sem a helyszín nem akadály – ha fesztiválról van szó. A kulturális és művészeti fesztiválokon ugyanúgy beilleszkedik, mint a rock vagy technó happeningeken. Ha meglát egy büfé sátrat, vagy összetákolt színpadot, már izgalomba jön. Számára nem az fontos, hogy kik vannak jelen a fesztiválon, hanem, hogy fesztivál van. Nőstények közelében csak a büfénél a sorban lehet látni, őt a szaporodás nem motiválja. Egyetlen nap van az évben amikor bizonyosan nem mozdul ki – és ez a május elseje. Mindez pedig azért, mert akkor annyi lufis-büfés rendezvény van egyszerre, szerte az országban, ahol ő ott szeretne lenni, hogy ettől sokkot kap, és otthon marad.

 

A vén szivar fesztiválozó – f. midlifecrisis

Az örökifjú. A 60-as, 70-es években szocializálódott, amikor hazánkban a rock bontogatta szárnyait. Ez oly-annyira beleivódott a személyiségébe, hogy azóta is fontosnak érzi a minden fesztiválon való megjelenést. Ezzel egyidejűleg a nőstény példányokat győzködi a saját létezésének szükségességéről. Mivel korosabb a többieknél, ezért rutinosabb is. Nem okoz számára problémát a 15-20 korsó sör vagy 1-2 üveg tömény elfogyasztása. Sablon szövegekkel udvarol, amelyek már többször beváltak. Tudja, hogy miként lehet a legkevesebb energiával a legnagyobb sikereket elérni. Ha egy kicsit is kétséges az udvarlás kimenete, lemond a nőstényről és keres egy másikat. Kedvenc időtöltése az életkorából adódóan a vele megtörtént sztorik mesélése. Valójában minden városi legendát úgy ad elő, hogy ővele történt meg. Ráadásul a Budai Ifjúsági Parkban még Jimi Hendrix-el is pacsizott.

 

A macsó fesztiválozó – f. machogrande

A legpompásabb hímpéldány. A fesztivál teljes ideje alatt a párszerzéssel foglalatoskodik. Természeti párhuzamként a paradicsommadár és a túzok hozható fel. Az erőfitogtatás, a verbális küzdelem sokszor figyelhető meg nála. Bár ő nem a szövegben jeleskedik csak a hangerőben. Fizikai küzdelembe csak akkor keveredik, ha túl sok esélye nincs a sérülésnek. Az udvarlás neki önmagáról szól, hisz siker esetén a másik csupán visszaigazolja önnön nagyságát. A nőneműek közül sokan kedvelik. (Első ránézésre.) Ha pohárba kap sört, akkor az egy látványos bicepsz és tricepsz gyakorlattá nemesül. Az  aludobozos verzió vége természetesen a hangos félkezes roppantás, vagy spiccesebb állapotban a homlokon szétpréselés.

 

A fesztivál celeb – celebus festivalicus

Valamit már letett az asztalra. Ő ezt gondolja. Így vagy úgy, de ismert, már-már közszereplő. Ezt kihasználva VIP jeggyel ténfereg a fesztiválon, keresve az őt felismerő egyedeket. Rengetegen hívják meg különböző italokra, saját pénzét nem is költi. Valójában a célja is ez. Számára a celeb fesztiválkodás a szezonális megélhetés egy formája. Két típusa van, az egyik, aki szerepelt valóságshowban, a másik, aki csak fog.

 

A VIP fesztiválozó – f. vip

Ő nem is VIP. Csak egy haverja révén szerezte a jegyet. A későbbi pereskedések elkerülése végett a viselkedését – élősködés helyett – nevezzük csak praktikus szimbiózisnak, kihasználva azt a tényt, hogy az f. VIP a celebus festivalicus számára biztosítja az italmennyiséget. Az f. midlifecrisis-hoz hasonlóan ő is sztorizgatásokkal tartja fenn egóját, de a történetekben az alany – saját maga mellett – hangsúlyosan a celebus festivalicus. Érdekes tény, hogy egy este folyamán ugyanaz a városi legenda legalább négy embertől hallható mint saját történet. Ezen alfaj számára a legtöbb fesztiválon külön VIP sátrat építenek, ahol szinte csak ők tartózkodnak, valódi VIP egyed egy sem.

 

A fonák fesztiválozó – f. inverzicus vagy f. fonakis

Fordítva él. Annyira kiéhezett már a fesztiválra, hogy az első nap első órájában kiüti magát. Ennek következtében másnap reggelig fel sem ébred. Akkor viszont friss és tettre kész. A barátai azonban pihennek, mivel ők végigtolták a teljes éjjeli programsort. Az inverzicus nappal egyedül van, ezért unatkozik. Kínos magányát a büfékben orvosolja. A hatás nem késik: mire a barátai felébrednek és az aznapi programok kezdődnek, ő már újra kábult állapotba kerül. És ez így megy a fesztivál végéig. Ha hazaér, legfeljebb megnézi a képeket az instán.

 

Az alkoholista fesztiválozó – f. alcoholicus

Az f. inverzicusból  fejlődött ki egy mutáció következtében. Ő az első K.O.-t követően már fel sem ébred a fesztivál végéig. Többet nagyon nem is lehet róla mondani. Talán annyit, hogy személyesen ismeri Zacher Gábort. Illetve fordítva, mert ő úgysem emlékszik rá.

 

A gazdaságos fesztiválozó – f. lowbudget

Az alkalmazkodás evolúciós csúcsa. Minduntalan képes bizonyítani: ingyen is lehet fesztiválozni. Már a karszalagot is pillanatragasztóval vagy celluxszal dobja össze. Igazi újrahasznosító. Sátrat a tavaly elhagyottakból készít magának. Bármit megeszik és megiszik. Kedvenc itala a káló és a csavart. Valójában nem dohányzik, a „hé haver van egy cigid?” kérdéssel is csak azért szólít le, hogy megmutassa melyik alfajhoz tartozik. A szebbik nemre hajnal három után vadászik, mivel úgy gondolja, hogy a nőstény addigra már ivott eleget, és nem kell őt meghívnia. Cserébe nem törődik az esztétikummal.

 

A kihagyhatatlan fesztiválozó – f. exchibicionist

15 perc hírnév mindenkinek jár. Nála ez negyedóránkét értendő. Nem lehet olyan fotót készíteni ahol ő ne szerepelne. Valójában nem magamutogató, egyszerűen csak mindenhol ott van.

 

A kihagyható fesztiválozó – f. luseris – a fesztiválanatómia legkülöncebb tagja

A lúzer egész évben spórolt a kedvenc fesztiváljára, de az utolsó héten befektette valami haverjánál 200%-os haszonra, mert nem csak a belépőt szerette volna kifizetni, hanem némi kaját is. Persze a haver éppen nem elérhető, mert a tengerparton drága a roaming. Annyi spiritusz nincs benne, mint a lowbudget fesztiválozóban, így az ingyenes verzió neki nem opció. De mindez csak sejtés, mert vele még senki sem találkozott fesztiválon. Lehet, hogy csak egyszerűen nem engedte el az anyukája.

 

A fesztiválanatómia ugyan egy fiktív tudományág, de hitelességét megannyi forrás támaszthatná alá. Egy programajánló oldal szerint csak belföldön több mint 150 fesztivált szerveznek 2017-ben. Ezek közül sok több napos, így könnyen lehet, hogy minden napra jut egy ok az ünneplésre az ország valamely szegletében. Ha voltál a Volton vagy a Szigeten, leszel a Soundon vagy a Fishingen – egyre megy. Velük találkozhatsz bárhol. Kapolcs, Katlan, vagy egy sima falunap – a fesztiválozó jelen van mindenhol, ahol két cintányért összecsapnak. És ez bizony így van rendjén.